A csend ölén

Futásom

Az a kis ház olyan szép volt, álmaimban hófehér.
A konyhában anyám dalolt, és én fogtam két kezét.
Nyáridő volt, este már, gyöngyöztek a csillagok.
Langyos szellő, mint emlékkönyvet zárta be a szép napot.
Tánc volt benne, kacagás, a homokvár is felépült.
Gyűjtöttem sok kavicsot és tésztát gyúrtam levélből.
Megláttam két tarka lepkét, rohantam, hogy elérjem.
Anyám rám szólt - Ne szaladj úgy, csupa seb már a térded!
Hiába szó, hiába hang, futnom kellett, éreztem.
Annyi dolgom van még mára, mért ne fussak? - kérdeztem.
Futottam hát, mint a percek, melyek köztünk lengenek.
Fára másztam, labdáztam is, és hirtelen este lett.
Nem volt mese csak vacsora, s rádőltem az asztalra.
Lekvár festett arcomra pírt, anyám emelt karolva.
Másnap reggel napfény keltett, máris futni akartam.
Hívtak a fák, a kavicsok, s a fecskék fönt a magasban.
Jaj, de mi ez? Furcsa dolog, kiáltottam anyámnak.
- A takaróm rosszalkodik, nem hagyja, hogy lerázzam.
Anyám rám néz, az arcára hervadt virág telepszik.
- Ne, kislányom! - hallom hangját, s látom, ahogy öregszik.
Gyorsan orvos, gyorsan mentő, csak a remény maradjon.
Anyám szeme könnyben úszik, - talán így kell meghalnom?
Erős volt ő, s mindig bátor, kapaszkodtam szavába.
De a vad kór bekergetett minket egy nagy csatába.
Kórház, orvos, fehér ágyak, elrántottak anyámtól.
Futnék, futnék vissza hozzá, el a gonosz haláltól.
A napok némán bólintgattak, vigaszt nem tűrt egyik sem.
Évek jöttek, évek múltak, sok-sok emlék ellibbent.
Ám valami nem veszett el, jött velem az új létbe.
Futásom, a bársony kedves, megtartott az ölében.
Futok ma is, s futok mindig, annyi szépség, csoda vár.
A pillangó szebben libben, sokkal szebb most a virág.
Rőt levél, ha földre hullik, s fölemelni nem tudom.
Azt suttogja, velem leszel a további utamon.
Felhők, szellő, hópihék, hát ne menjetek nélkülem.
Nappal szállok, s éjjel, ha kell, megalszom egy szérűben.
Vándormadár, te költöző, utad álmok felé visz.
Ó, az álmok, ők maradtak egyedül, s a tarka hit.
Futok, futok álmaimban, túl az ítéleteken.
Ugye, anyám, te is látod, ez az én kis életem?
Dalolj, kérlek, ahogyan rég, ott az apró konyhában.
Én csak futok, tovább, tovább az Álmodás honában.

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat