A csend ölén

Feketében

Fekete minden, a nap és a csillagok.
Feketén várnak rám pislogó hajnalok.
Ketyeg az óra, paroláz a csönddel.
A csönd is fekete, flörtöl a közönnyel.

Ebbe a sötétbe csepereg a múltam.
Megroggyant térddel a szőnyegre hulltam.
Sziréna sikított, így beszélt ő félre.
Kérdeztem anyámat, ez az élet vége?

Félelem botorkált fehér ágyak között.
Hangomat elvették egy paraván mögött.
A kór átölelt, kínált sötét rétet.
Együtt dobtunk kútba négy csillogó évet.

Szöges emlék bökdös keserű hangsúllyal.
Kendőt hordó anyám zokog az ajtóban.
Tágra nyílt szemekkel néztem az ablakot.
A sötéten kívül mindenki  elhagyott?

Azóta járom én a nagy sötétséget.
Legmélyén egy bárány hívogatva béget.
Segítenék néki, hogy életét mentsem.
De a vak sötétből ő emel föl engem.

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat