A csend ölén

Álmok éjszakáko

Hallgatom az éjszakának hangjait,
A bársonyos éj, mint a szellő megsimít.
Azt suttogja, elűzi a csöndet tépő hangokat,
Mesét mond és párnámra ejt szép szavakból csokrokat

Rám köszönnek utcalámpák fényei,
Bennük rejlő sok-sok emlék visszahív.
Nem kérdezem, mi volt szép, azt se kérdem, hová lett,
Szeretném, ha kételyekre válasz lenne az életem

Érzem az éj hűvös szellő-illatát,
Ablakon át rám kacsint a holdvilág.
Ha csillag volnék fönt az ég kötényének zsebében,
Kibújnék, hogy világítsam a vándor útját szerényen

Nem vagyok szép, nem vagyok jó, csak álmodó,
Bársonyos éj dalolj nékem altatót.
Ha könnyem látod, ne kérdezz, csak terítsd rám köntösöd,
Várom a hajnalt a gyermeklelkű illúzióval öntözőt

Éjszakám, te lágyan ringó csónakom,
Segíts át a túlsó partra, mert elbukom.
A túlsó parton hallgat a csönd, és álom leng a réteken,
Szálljon a fák közt kiáltásom, itt vagyok már Istenem!